Többször előfordult már a történelmünk során, hogy a tudomány minden eszköztárával szembeszáll a népi bölcsességekkel és babonákkal, végül a tudomány alulmarad és kénytelen beismerni, hogy nem neki, hanem a népi felfogásnak volt igaza. Így volt ez 100-120 évvel ezelőtt is, amikor az álommal kapcsolatos nézetek, éppen a népies felfogáshoz kanyarodtak vissza. Nevezetesen, hogy az álmaink nem kusza hallucinációk, hanem azoknak lehet értelme is, és meg is lehet magyarázni azokat. Őseink úgy gondolták, hogy az álmaink amolyan "felsőbb erő" által közvetített látomások sorozata, melyek csak a beavatottak számára érthetőek, és többnyire a jövőben bekövetkező fontos eseményeket mutatják meg az egyszerű halandóknak. Ezzel szemben az akkori modern tudomány nem adott különösebb jelentőséget nekik, míg nem jött Sigmund Freud, és lehetőséget adott arra, hogy bepillantat nyerjünk a babonák "igaz magvába", mindezt úgy, hogy az tudományosan is megalapozott legyen. Nagyon leegyszerűsítve, Freud kivette a képletből az Istent, és a pszichoanalízis technikáját alkalmazta az álmok megfejtésére is.
Ahogy a neurotikusok kényszerképzetei is, öntudatlan, ugyanakkor értelmes gondolatokat takarnak, úgy az álmainkban megjelenő képek és események sorozata is elfojtott gondolatok elferdített jelképei lehetnek. Az álomfejtés módszere tulajdonképpen ugyanúgy a szabad asszociáció módszere. Tehát az álmot felelevenítjük, lejegyezzük vagy újra elbeszéljük, majd a teljes álmot kisebb álomszeletekre bontjuk, és megkérjük az illetőt, hogy mondja el mi jut róla eszébe külön-külön, függetlenül a teljes álomtól, így a figyelmét konkrét szavakra és tényekre irányítjuk. Amint érvényesül a tudatos irányítás, érvényre emelkednek az öntudatlan lelki tevékenységek is. Persze ehhez fontos, hogy az asszociáció teljesen szabad legyen. Ez még közel sem jelenti azt, hogy az analízis során minden gondolatpárosításnak értelme lenne, de az irányítás nélküli asszociáció olyan gondolatok és emlékek felé fognak terelni minket, amit már vagy rég elfelejtettünk, vagy elfojtottunk magunkban. Amint ezt tudatosítjuk, az álomrészletek is érthetővé és magyarázhatóvá válnak. Ha ezt a technikát az álom többi részére is alkalmazzuk, azt tapasztaljuk, hogy nagyon aktuális és világos gondolatokat fogunk kapni, és már nem csak a részleteket, de akár a teljes álmot is képesek leszünk értelmezni. És ha az "álomgondolatot" és magát ez elbeszélt álmot összehasonlítjuk, valamilyen elfojtott vágynak a leplezett teljesülését kapjuk. Tehát Freud felfedezése az volt, hogy az álmainkban teljesülnek azok a vágyaink, melyek a valóságban kielégítetlenek maradnak.
Tulajdonképpen nappal is képesek vagyunk álmodni, vagy helyesebben mondva álmodozni, példának okáért utazás közben, vagy ha éppen olyan tevékenységet folytatunk, ami nem különösebben köti le a figyelmünket. Lehet az egy nehéz szituációból való kikeveredés, egy ellenfelünkön valló bosszúállás, vagy akár egy szexuális aktus a kolléganőkkel a mosdóban. Freud álomelméletében is erre az alapmotívumra vezethető vissza a leleplezett vágy. Az asszociatív elemzés során ugyanezt a munkát végezzük csak fordított sorrendben. Tehát alvás közben a pszichénk ezeket az "álomgondolatokat" álomképpé, a kellemetlen képzeteket és a kielégítetlen vágyainkat pedig vágyteljesülésé alakítja. Ezt nevezi Freud álommunkának (Traumarbeit), az ellentétes folyamat pedig maga az álomelemzés (Traumdeutung). Ezt a munkát pedig minden ember, minden éjjel elvégzi, függetlenül attól, hogy emlékszik-e az álmára vagy sem. Az álommunka nem csak, hogy nem zavarja meg az álmunkat, de meg is akadályozza, hogy a zavaró és bántó gondolatok nyugtalanítsanak minket, ezért aztán minden olyan gondolat ami aggasztó lehet, azt pozitív gondolatokká alakítja, a kielégítetlen vágyaink pedig kielégítve lesznek tálalva. Tehát ez egy ugyanolyan belső-erkölcsi cenzúra, mint ami a neurózisoknál az össze nem egyeztethető képzeteket elfojtja és csak szimbolikus gondolatokban hagyja érvényesülni azokat. Pontosan azért vált olyan nagy jelentőségűvé az álomfejtés a pszichoanalízisben, mert nappali üzemmódban igen élénk és aktív ez a fajta cenzúránk, míg éjjel alvás közben olyan álomképeket is átenged magán, amit egyébként megbotránkozással vagy undorral utasítanánk vissza. És hát köztünk szólva maradjon, de ezek leginkább a szexuális tendenciák. Így talán érthető, hogy miért vádolták a korai pszichoanalitikusokat pornográfiával, és miért kapnak a mai napig tényleges cenzúrát ezek a gondolatok, az "anti-jógások" és "anti-maszturbátor" gyülekezetek köreiben. Pedig hát a legideálisabb emberfajzat is minimum a létét köszönheti a szexualitásnak.
Az undor és az iszony néha még álmunkban is jelentkezik, melyek szorongásos érzéssel töltik meg az álomképet, így akár felriadhatunk az álmunkból. Ugyanakkor ellentmondásosnak tűnik, de ezekben az álmokban is szerepet játszik a vágy teljesülése, noha itt olyan vágyakról van szó, amit nem vallunk magunkénak, de tudat alatt sóvárgunk utána. Az álmainkban valamilyen vágy nem teljesülése mindig valamilyen másik vágyunk kielégülését rejti magában. Az elemzés után általában egy részt valami nagyon aktuális, mondjuk az előző nap történt eseményeihez köthető vágy volt ránk hatással, másrészt pedig valami nagyon gyermeteg és dedós vágy. Mivel az álmunkat szinte csak látási, hallási és egyéb hallucinatív képekben érzékeljük, analógiák és szimbólumok segítségével, gyakran előfordul, hogy jól ismer szófordulatokat, szólásmondásokat álomképpé alakítunk. De ez ugyanúgy előfordulhat egy még éber állapotban elképzelt fantáziával, valamilyen olvasott szövegrészlettel, egy verssel, vagy egy filmmel, amit előző este láttunk.
Na de én még itt ülhetnék és napokig írhatnék erről a témáról, akkor sem lennék képes átadni még csak megközelítően sem azt a bődületesen hatalmas és komplex munkát, amit az öreg Sigmund az "Álomfejtés" című munkájában letett az asztalra. És még akkor is ezt mondom, ha azóta volt aki elvett belőle, volt aki hozzátett, volt aki megcáfolta, volt aki evangéliumként hivatkozott rá. Hogy erről meggyőződhessünk magunk is elég csak átfutni a tartalomjegyzéket.
És muszáj vagyok egy kicsit panaszkodni is, hiszen 2 hete jártam utoljára könyvesboltban és szinte csak személyiségtipológiával és coughingfaszságokkal foglalkozó irodalmat láttam, zéró pszichoanalitikus írásokkal. Jó ez egy populáris üzlethálózat és nyilván azok kerülnek ki a polcra ami után nagyobb a kereslet, és maga a pszichoanalízis is egy külön állatfaj, ami nem feltétlenül mondható igazi pszichológiának. Ráadásul mára már a pszichiátriai totálisan mellőzi, annak ellenére, hogy egykor olyan nagy hatást gyakorolt rá. Mert szerény véleményem szerint ez a műfaj nem csak egyszerű lélektan, hanem egyféle gondolkodásmódra is tanít minket. Úgyhogy én ezt egy kicsit hiányolom a könyvesboltok kínálatából, a mainstream szerzők pedig nem feltétlenül hozzák azt az élményt amit elvárna az ember tőlük. De szerencsére az antikváriumok még mindig felbecsülhetetlen értékű kincseket rejtenek.
És, hogy miért mellőzik manapság ezt a műfajt úgy igazán nem tudom, csak találgatni tudok... -talán éppen azért amiért 100-120 éve is már, hogy az túl sokat foglalkozik a szexualitással. No, nem valamiféle nagyzolási vágy kedvéért írom, de nem gondolnám, hogy az átlag ember szexuális élete sokkalta kielégítőbb lenne mint akkor, és azt sem gondolnám, hogy annyival több lenne a megelégedett házasság.
