Hogy maga a szubmisszó honnan fakad az egy igen fontos kérdés, de nem igazán azzal szeretnék most foglalkozni. Nagyon röviden azért meg kell említeni, hogy ez egy afféle "járj mások kedvébe program", ami valamikor a gyermekkorban beragadt. Természetesen ez nemtől függetlenül bárkivel előfordulhat, mégis inkább a kiskisasszonyokat érinti jobban.
Ezek a programok a velünk történt életesemények és a velünk való bánásmód következtében rögzülnek. A konkrét program pedig azt sugallja, hogy te akkor leszel "jó kislány", ha azt keresed, hogy hogyan szerezz örömet másoknak, ha nem vagy öntelt és hogyan szolgáld ki a többieket. Szerény véleményem szerint ez egy kulturális minta is, ami sokkal inkább a vidéken szocializálódott családokra igaz.
Ez a minta jó sokáig remekül képes szolgálni az embert, míg rá nem jön arra, hogy nem tud mindig mindenkinek megfelelni. Ha pedig valaki nem lehet boldog a környezetében, nyilván először saját magát fogja hibáztatni érte. Az ilyen boldogtalanság amit saját vélt sikertelensége miatt érez pedig nem arra ösztönzi majd, hogy új lehetőségekkel próbálkozzon, hanem, hogy még erősebben pedálozzon és elfojtsa a saját igényeit is.
Miért nem elég ha az ember önzetlen, és a kedvességgel miért nem lehet elérni azt, hogy szeressenek?
Amikor erről írok vagy beszélek gyakran rám sütik az áldozathibáztató címkét, de ez egy orbitális nagy baromság.
Tehát ő az aki nem tudja szeretni magát, és ő az aki nem tudja elfogadni magát úgy ahogy van, de másoktól ezt előszeretettel elvárná. Csakhogy ez egy felhívó keringőre, mert ezt mások jól ki tudják használni. Az éremnek tehát két oldala van, hiszen a környezet így a negatív érzelmeket át tudja rá ruházni. Az ő lelkük pedig felszabadul, és kevésbé érzik magukat rossz embernek. Ez a spirál pedig csak fokozza az ember saját magával kapcsolatos szorongásait.
Tehát ha be vagy szorulva egy ilyen megfelelési spirálba, valószínűleg olyan emberekkel vagy körülvéve, akik használnak téged, csupán azért mert ők maguk sem képesek megbirkózni a saját negatív érzéseikkel. Ez pedig remek alapot szolgáltat arra, hogy téged hibáztassanak az újabb negatív érzelmeik miatt, hisz ha nem érzik magukat jól a te társaságodban, annak nyilván az lehet az oka, hogy nem teljesíted megfelelően a szolgálatodat.
Tehát ha rendszeresen megcsinálsz mások helyet mindent, olyan dolgokra is igent mondasz, amit nem szeretnél valójában megtenni, nem vagy képes kiállni magadért, magadra veszed mások elégedetlenségét, jó eséllyel önértékelési problémáid lehetnek.
És hogyan lehet ebből kiszállni?
Először is fel kéne ismerni, hogy mi magunk vagyunk a saját sorsunk kovácsa -hogy egy "csernusos" hasonlattal éljek. Ha képes vagy önállóan kiállni magadért, még nem leszel egy önző egoista barom. És talán érdemes lenne olyan kapcsolatokat kialakítani, ami nem a szolgaságon alapszik, hanem egymás kölcsönös tiszteletén. Tisztelni pedig úgy lehet elkezdeni a másikat, hogy odafigyelünk rá.
