Felvetődött a kérdés, hogy miért foglalkozok folyton az introvertáltakkal. Tök egyszerű mert olyan világban élünk, ahol a hozzám hasonló figurákat gyakran betegesnek tartják.
Carl Gustav Jung még 1936-ban írta, hogy felfedezett két általános beállítottságot, amely az embereket két csoportba osztja. Ezt el is nevezte introverziónak és extraverziónak. A két típust nem csak két különböző irányultság jellemzi, de két különböző feltöltési mód is. Facebookon volt egy kezdeményezés még az év elején ami azt szorgalmazta, hogy az introvertáltak nyissanak 20-25 százalékot virtuálisan. Ez nekem akkor nagyon megtetszett és úgy döntöttem fel is ülök erre a mémre.
Egyébként idehaza is több szakember készített már felvilágosító írásokat és videókat, hogy rávilágítsanak arra, hogy léteznek olyan problémák, amit csak mi introvertáltak fogunk érteni.
Jung példájában két ember vitatkozik.
-Nézd csak barátom itt vannak a tények, ez a valóság.
-De én azt gondolom..., úgy érzem...
-ami az extrovertált számára értelmetlennek hangzik, hiszen ő a külső tényekhez ragaszkodik. Jung megjegyzi, hogy aki jobban oda figyel a külső világra azt hiszi, hogy ő a hitelesebb, hiszen számára a külső világ tényei egyenlőek a valósággal, az introvertált pedig csak álmodozik. Csakhogy a belső világ is erősen valóságos mert a külső világhoz hasonlóan mozgóképekből áll. A belső világnak ezeket a képeit hívjuk fantáziának, melyek ugyanolyan erővel bírnak mint a tények. Minden amit csinálunk egy fantáziából indul. A fantázia nem egyenlő semmivel, nem is egy kézzelfogható dolog, mégis tényszerű. Az introvertáltaknak tehát nem kell mentegetőzniük a fantáziájuk miatt, mert a legélesebb felismerések mind a fantáziából indulnak ki.
"A magába fordulás nem jelenti a világ végleges elutasítását, csak a zavartalanság keresését, mert kizárólag ebből kiindulva járulhat hozzá a társadalom életéhez." -Carl Gustav Jung
Érdekes, hogy Freud viszont az introverziót betegesnek gondolta, holott ő maga is INTJ volt. Talán ez megmagyarázza azt, hogy miért "gyógyította" magát kokainnal.
Az extrok ösztönösen sok figyelmet szentelnek az arcoknak, aminek következtében elönti őket a dopamin. Ez pedig az addiktív viselkedésben is szerepet játszik. Úgy tűnik, hogy az extrok rövidebb idegpályát használnak az információ során, ami az agy szenzoros feldolgozásárt felelős részein halad át. (látás, hallás, ízlés, érintés) Ez a pálya is a dopamintól függ. Ahhoz, hogy működjön a "varázslat" többre van szükség mint nekünk introknak.
Mi introvertáltak egy kicsit másképpen közelítjük meg a dolgokat. A mi esetünkben egy kicsit több vér áramlik az agy irányába és ez az információfeldolgozás során bonyolultabb pályákon halad az agynak arra a részeire, amelyek az emlékezésben, tervezésben, problémamegoldásban vesznek részt. Mi sokkal érzékenyebbek vagyunk a dopaminra, tehát nagyon kevés is elég ahhoz, hogy túlstimulálva érezzük magunkat. A mi kedvenc neurotranszmitterünk az acetilkolin, ami egész más hatást vált ki. Ez a vegyület a nyugodt éberség és a relaxáció érzését váltja ki, hatással van az emlékezőképességre, és könnyebbé válik a tanulás. Jung azt tanácsolta az introvertáltaknak, hogy;
"Saját világa biztonságos kikötő, féltve őrzött, körülbástyázott kert...Legjobb teljesítménye az, amit saját eszközeivel, saját ösztönzésére, a maga módján visz véghez."
